Beavatkozás és implantátum típusai - Mellplasztika

Műtéti behatolások, bemetszések szerint

Mell alatti redőben történő metszésvezetés:

A leggyakoribb beavatkozás. Az emlőállomány szélénél, természetes bőrredőben történik a behatolás. Jó gyógyhajlam esetén alig látható, rejtett heget eredményez. Jól áttekinthető és kiképezhető az implantátumot befogadó üreg. A kialakításkor pontosabb szimmetria érhető el. A fertőződés veszélye azonos műtéti körülmények között a legkisebb.

Hónalji vagy „axillaris” beültetés:

A metszés magasan a hónaljárokban vezetett. Az implantátum befogadására alkalmas üreg kellő gondossággal csak endoszkóppal alakítható ki! A beültethető implantátumok mérete és formája limitált. A hónalji metszés helye – felemelt karok és borotvált hónaljárok mellett – rossz gyógyhajlam esetén feltűnő, észrevehető lehet. Ugyanakkor keloid hajlamú pácienseknél az egyetlen szóba jöhető műtéti módszer.

Bimbóudvar körüli bemetszés:

A metszésvonal a bimbóudvar szélén, a két színárnyalatú bőr határán hózódik félkör (mellfelvarrással együtt végzett műtét esetén teljes kör) alakban. Az üreg kiképzésekor az esetek egy részében az emlőállományon keresztül vezet a behatolás. A technika kivitelezhetőségének feltétele a kellően széles bimbóudvar. A mirigyállományon keresztül történő beültetés nagyobb fertőzésveszéllyel jár. Főként emlőfelvarrással egyidejűleg történő nagyobbítás esetén ajánlható.

Implantátum elhelyezése szerint

Közvetlen mirigy alatti (szubglanduláris) beültetés:

Az implantátum az emlőállomány alá, a mellizom és annak hártyája fölé kerül behelyezésre. Előnye, hogy a saját emlőszövettel együtt mozog, későbbiekben is követi az emlő helyzetét, esetleges ereszkedését. Hátránya, hogy vékony emlőszövet esetén tapinthatóvá, láthatóvá válhat. A hullámosodás gyakrabban fordul elő. Előnyös azoknál, akiknek megfelelő vastagságú, tömöttségű és rugalmasságú emlőszövete van a beültetés előtt. 

Izom alá történő beültetés:

Az implantátum teljes egésze, vagy csak felső fele-, harmada kerül a mellizom alá. Főként nagyon kevés saját emlőszövettel rendelkező páciensek esetén javasolt. A beültetett implantátum a saját emlő ereszkedésekor elkülönűlő kontúrt képezhet a mellkasfalon, ami esztétikailag zavaró. Beültetés után hosszabb lábadozási idővel és több fájdalommal jár. Előnye, hogy az implantátum rejtett helyre kerül, kontúrjai nem láthatók, hullámosodás ritkábban vagy alig fordul elő.

Izomhártya alá (szubfasciális) történő beültetés:

Legutóbbi években kezd elterjedni ez a technika. Az implantátum az mellizom hártyája (fascia) alá kerül, mélyebbre, mint ha mirigy alatt lenne, de a mellizom épségben megmarad. Egyesíti az előbbi két technika előnyeit. A hullámosodás azonban itt is jelentkezhet, ritkábban mint a mirigy alatt, de gyakrabban mint ha izom alá kerülne az implantátum.

Implantátumok fajtája szerint

Az elmúlt évtizedekben az implantátumok szerkezete és formája is sokat változott. A mai legmodernebb implantátumok tulajdonságai a következőek:

• Többrétegű , nem áteresztő, szilárd szilikon burokba töltött, kohezív szilikon zselé. Ez azt jelenti, hogy a sűrű szilikon töltet a tok művi sérülése (pl. bordatöréssel járó baleset) esetén is egyhelyben marad, nem terül szét, és nem szivárog be a környező szövetekbe.
• Formatartó implantátum, mely testhelyzettől függetlenül megtartja alakját.
• Érdesített ”texturált” felszín, ami a környező szövetekkel megfelelő kapcsolatba lépve csökkenti a tokvastagodás esélyét.

A modern implantátumok között éppúgy megtalálhatók a kerek profilú protézisek, mint a „csepp” vagy más néven anatómiai formájúak. A megfelelő implantátum kiválasztásakor részben a műtét előtti anatómiai adottságokhoz részben a páciens igényéhez, szépségideáljához kell alkalmazkodnunk. Ez vonatkozik mind az implantátum alakjára, mind pedig a nagyságára.

Plasztikai sebészetünk által leginkbáb alkalmazott módszer

Az esetek túlnyomó részében textúrált felszínű, kohezív géllel töltött modern, anatómiai (csepp) alakú implantátumokat használunk. A metszést leggyakrabban a mell alatti redőben vezetjük, csak felvarrással egybekötött műtétkor alkalmazzuk a bimbóudvar körüli vágásokat. A beültetés az izomhártya alatt történik.